Történelem

Az első írásos emlék, amelyben Zselízt is megemlítették (akkor még Selyz) 1274-ből való. A bencés apátság vagyonösszeírásában egy templommal, malommal és kőhíddal rendelkező településként említik. Még régebbiek az írásos emlékek Mikoláról (1075) és Szódóról (1156). Ez a két település szintén Zselíz részét képezi.

            A sok régészeti lelet azonban arról tanúskodik, hogy a terület már jóval korábban is lakott volt. A neolitikus kultúra (i. e. 4300-3900) egy része maradványainak összességét Zselízi csoport elnevezés alatt ismerjük. Lelőhelye egészen Nyugat-Magyarországig, a szomszédos Ausztriáig, Dél-Morvaországig, Dél és Délkelet-Lengyelországig és a Szepességig terjed. Döntő részüket a 19–20. század fordulóján fedezték fel, felfedezésük után Zselízen helyezték el őket, Kherndl János feleségének gyűjteményeként. Kherndl János gróf Augusztín Breunner zselízi vagyonkezelője volt. Később ez a gyűjtemény Pozsonyba került a Nemzeti Múzeumba.

            Zselízen olyan nyomokra bukkantak, amelyek római katonai táborok jelenlétére utalnak,  ezek a római birodalom északi terjeszkedését dokumentálják. Valószínű, hogy i. e. 173 telén valahol a közelben táborozott Marcus Aurelius római császár, amikor is az itt élő kvádokkal harcoltak. Itt írta meg első könyvét (fejezetét) a Ta eis hauetom c. művének, magyarul Elmélkedéseim. A mű végén van egy megjegyzés, ami szerint a „Kvádok országában íródott a Garam fölött“ Az említettekből nyilvánvaló, hogy Zselíz már több évezrede kapcsolatban áll különféle civilizációkkal és kultúrákkal.

            A tatárok betörése után és miután fokozatosan stabilizálódott a helyzet, Zselíz számára Becsei Vesszős György élettörténete vált meghatározóvá. Egy volt Becsei Imrének három fia közül. Becsei Imre a lévai vár kapitánya volt, és Bars megye főispáni posztját is betöltötte. 1330-ban Károly Róbert király családját a visegrádi várban egy lakoma során meg akarta gyilkolni egy bizonyos Zách Felicián nevű köznemes és udvarnok. A támadás, amely során a királynőnek 4 ujját levágta, és a királyt megsebesítette, nem csak az ő halálát jelentette (a királyi  őrség mindjárt a támadás után megölte), hanem az egész családját is kivégezték, így szólt az uralkodó döntése. Léván élő lányát a lévai vásártéren végeztette ki Becsey Imre, ezzel megerősítette amúgy sem  gyenge hatalmát a királyi udvarban. Három fia előtt így ígéretes karrier állt. A középső fiú Becsei György volt, aki utódaival együtt felvette a Vesszős nevet is.

I. Nagy Lajos király és fiának, Károly Róbertnek kegyében állt. Apja után megörökölte a várnagyi és a főispáni címet. Felváltva élt Zselízen és Budán. Miután I. Nagy Lajos testvérét, Andrást, aki Dél-Itáliában élt, felesége, Johanna megölette, I. Nagy Lajossal együtt útnak indult bosszút állni a királyi testőrség tagjaként. 1348. január 23-án Nápolyban személyesen végeztette ki a gyilkosságban résztvevő Durazzói Károlyt, amikor is Johannának sikerült Franciaországba menekülnie. Ezért a tettéért a király Apulia helytartójává nevezte ki, egy bizonyos időre Dél-Itália több városának és várának az ura is volt.

A napfényes Apuliában töltött idő alatt nagy vagyonra tett szert, és megölt 220 embert (saját bevallása szerint). Ezen kívül több gaztettet is elkövetett. A kincset főként arany és ékszerek alkották, amelyet a király védelme alatt Budára szállított. Azonban az aranyat Zselízre szállítani már veszélyes volt, mivel kis számú fegyveres kísérő csapat állt rendelkezésére. Rejtekhelyül egy kőszarkofág szolgált a kincs számára – amelyet a budai Aquincumból szerzett be gyorsan, miután a benne található római veterán, a II. kisegítő légió tagjának, Aelius Domitius testét eltávolította.

Idővel, a súlyos emlékek terhe alatt Becsei Vesszős György arra jutott, hogy vezekelnie kell tetteiért. Döntésének meghozásában kétség kívül a Szentszékkel való problémái is közrejátszottak, ugyanis Dél-Itáliában elkövetett gazságaiért elítélték. Zselízen az eredeti fából készült templom helyén egy újat építtetett, közepében helyezte el a már említett szarkofágot. Ezen kívül egy szokatlanul hosszú és lesújtó vezeklő utat tartott, amely során eljutott egészen Észak-Spanyolországba, Santiago de Compostella zarándokvárosba, Szent Jakab maradványaihoz. Hat hónapig tartó vezeklés, imádság, böjtölő és szerény életmód folytatása után sem érzett enyhülést a lelkén. Ezért elindult Írországba, ahol Nagy-Magyarország első zarándokaként léphetett be Szent Patrik barlangjába. 15 napig tartó szigorú böjtölés és imádság után úgy döntött, hogy belép a barlangban található purgatóriumba – Szent Patrik tisztítótüzébe. Erről még maga az ír püspök is le akarta beszélni. Imádságok, füst és kéngáz belélegzése, hallucinációk, a sátán megjelenése, Mihály arkangyal megjelenése, és végül az örök üdvösség felé vezető út meglelése...

1364-ben bekövetkezett halála után a zselízi templom építtetését lánya, Margit, folytatja. 1390 körül egy olasz mestert bízott meg azzal, hogy freskókat fessen a falakra. A Szent Jakab-templom a 16. században nem egész 200 évig a protestánsok kezére jutott, akik a templomból eltávolították az összes freskót, szobrot és egyéb „felesleges fényűző tárgyat”. A freskókat fehér meszes tejjel festették át, a római szarkofág rejtélyesen eltűnt. 1729 áprilisában megszilárdult a zselízi uralom tulajdona, amikor minden tulajdonjog az Esterházy családra szállt át. Ők majorok egész hálózatát kezdték el kiépíteni a környéken, amelyeket a családi hozzátartozók keresztnevével illettek.

1730 júniusában egy kisebb hazugsággal a templomot sikerült újra a katolikus hívők kezébe helyezni. Bartoš Jakab, aki egy befolyásos pap volt, elhatározta, hogy a templom alatt egy kriptát építtet, amelybe a helyi egyházi személyek holttestét szerette volna helyezni. A gödör ásása során a templom közepén a munkások az elfeledett római szarkofágba ütköztek csákányaikkal. A szarkofágot majdnem 200 évvel azelőtt a protestánsok ásták el. Így másodjára is központi részévé vált a zselízi katolikus templomnak, amelynek az oltárát képezi.

Az Esterházy család az eredeti vidéki kúria helyén egy négyszárnyú barokk kastélyt építtetett, az épületet 1780 környékén fejezték be. Javarészt Bécsben tartózkodott, inkább csak nyári lakhelyükként szolgált. A kastélyhoz egy nagy kiterjedésű angolpark is tartozik, néhány további épülettel együtt. A későbbi rekonstrukcióknak köszönhetően a klasszicizmus jegyei is mutatkoztak a kastélyon.

A gazdasági virágzást Esterházy János Károly (1775–1834) hozta el Zselízre. Feleségével, Esterházy Rozinával (1779–1854) egy fiatal zeneszerzőt, Franz Schubertet (1797–1828) hívatott Zselízre, hogy az lányaikat, Máriát és Karolinát tanítsa.

Schubert 1818-ben és 1824-ben között élt Zselízen, és pont itt lelt értékes inspirációra. Néhány művét Esterházy Karolina grófkisasszonynak ajánlotta, akibe titokban szerelmes volt. Az egyik ismert darab az F-dúr oktett.

Esterházy János Károly személyes szakácsát is Zselízre hozta magával. Ő nem volt más, mint Franz Sacher, a híres Sacher torta feltalálója. Feleségével együtt nagyon érezték magukat Zselízen a kastélyba, itt született meg fiuk, Euard Sacher, 1834-ben (2 évvel a torta feltalálása után). Később az ötcsillagos szállodalánc és kávézók alapítójaként vált ismertté. Esterházy Mária esküvője után az uradalom tulajdonjoga 1854-ben Breunner gróf családjára szállt át, akik a kastély utolsó tulajdonosai voltak egészen 1944-ig.

1884-ben a Szent Jakab-templom falainak átfestése után látszani kezdtek a rég elfeledett freskók. Az akkori pap, Rózsa József biztos volt abban, hogy értékesek, ezért Zselízre hívatta Storno Ferencet, az akkori kor egyik legjelentősebb restaurátorát, aki helyreállította őket. Csak később derült ki, hogy az elfeledett freskók 1390-es évekből valóak.

1932-ben városunk közelében, sajnos, egy közép-európai ritkaság veszett el – egy hatalmas, 700 éves tölgyfába egy zárható helyiséget faragtak, amelyben akár 10 ember is kényelmesen elfért egy kerekasztal körül – ez volt az ún. Fakastély. Egy szélviharban sajnos a fa kidőlt.

1904-ben épült a református egyház eredeti temploma. A második világháború idején mindkét templom tornyát felrobbantották a visszavonuló német csapatok. A református templom teljesen megsemmisült, a Szent Jakab-templom pedig jelentős károkat szenvedett. 1953-ban rekonstruálták.

A felújított Szent Jakab-templomban a mai napig látható 3 megmentett freskó, amelyek a 14-ik századból valók. Közülük az egyiken részletesen ábrázolja Becsei Vesszős György ítéletét.

A katolikus temetőben áll az Esterházy család sírhelye, amely a 19. század elején épült, itt van eltemetve Franz Schubert tanítványa és szerelme, Esterházy Karolina. A mai napig láthatjuk a parkot, amelyben az Esterházyak kastélya áll, és felújításra vár.

Zselíz és környéke történelmét dokumentálja a helyi Franz Schubert Emlékszoba és a Városi Múzeum.